A Margitsziget elfeledett vendéglátóhelyei
Ha ma vendéglátó helyeket keresve végigsétálunk a Margitszigeten,
keserű csalódás érhet bennünket. A Casinó évek óta csak egy-egy
rendezvény erejéig tart nyitva és a két nagy szállodán, valamint az
idényjellegű büféken kívül szinte alig találunk egy árnyas
kerthelységet, ahol egy ebéd vagy vacsora erejéig elidőzhetünk.
>>Margitsziget
A régi szép idők, sóhajthatnának fel azok, akik valaha vendégei
voltak a sziget szórakozóhelyeinek. Ez a sóhajtás azonban
keveseknek adatik meg, hiszen a sziget fénykora az 1870-es évektől
a második világháborúig tartott. Jelenlegi alakját a XIX. század
közepén kapta meg, amikor a Duna pesti szakaszának szabályozásával
együtt a Fürdő-sziget egy részét elkotorva, a Palatínus és a Festő
szigetből kialakították a jelenlegi Margitszigetet. Ezt követően
kezdték építeni a szállodákat, vendéglőket és kávéházakat. A
Johannita lovagok várkolostorának helyén ma a Casino áll, ezen a
területen épült fel Ybl Miklós tervei alapján az Alsó Vendéglő
1855-ben, melyet 1869-ben átalakítottak. Az épületegyütteshez
tartozott egy favázas épületű kávéház és egy cukrászda is – ezekben
egyszerre 4000 ember szórakozhatott. A Nagyszálló – szintén Ybl
tervei alapján – 1873-ban nyitott. 1877-től hat nyáron át itt
lakott és alkotott Arany János, aki több versében is megemlékezett
szigeti tartózkodásáról:
A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
"Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
(1877)
Közel a Nagyszállóhoz néhány évvel korábban épült a Kisszálló. Itt
élt és alkotott 1919 és 1930 között Krúdy Gyula, de lakott itt
Bródy Sándor és Szerb Antal is. Ennek a helyén épült fel a Dália
szálló (1937-38), mely a II. világháborúban elpusztult. Volt egy
kevésbé ismert Margaréta nevű szálló is, melyet szintén Ybl
tervezett. A Nagyszállóhoz tartozott a Felső Vendéglő, melynek
1925-től az a Tarján Vilmos lett a vezetője, aki rendőrségi
riporterből a Royal Orfeum és a Fővárosi Operettszínház igazgatója
és a New York kávéház bérlője is volt. A vendéglőt az 1930-as
években átalakították és Piccadily Néven nyílt meg újra.
Érdekesség, hogy az Alsó vendéglőt – mely átépítve most a Casino
épülete – lóvasút kötötte össze a Felső Vendéglővel. A híres
éjszakai lokál, a Parisien Grill építése is Tarján Vilmos nevéhez
kötődik.
A szigeti emlékektől búcsúzzunk az örök bohém Krúdy Gyula
soraival:
"Ó, hányszor kerestem a szigeti ösvények porában, rétjeiben,
harmataiban azoknak a szellemeknek a lábnyomát, akik bizonyosan itt
jártak az év folyamán, mert hiszen látni véltem őket, amikor az
álmatlan éjszakán búsan kitegintgettem ablakomon, hogy csillagport
vagy holdvilágos levegőt lélegzek magamba, hogy megtaláljam szokott
álmaimat a kegyetlen vánkoson!"
Horváth Dezső
www.fkf.hu
Társblogok: http://kozteruletbudapest.blogter.hu/
, http://kozterulet.blogter.hu/
Linkajánló:
http://fenntarthatosag.lap.hu/
http://aluljaro.lap.hu/
http://kozterulet.lap.hu/
http://vasutallomas.lap.hu/
http://www.neszemetelj.hu/
http://www.szelektiv.hu/
http://szelektiv.blogter.hu/
http://www.kvvm.hu/szelektiv/
http://szelektivhulladekgyujtes.lap.hu/
